.jpg)
Ami mindig összeköti őket...
Minden egy merénylettel indult...
Sorsa hívja őt….
Eljött Útjuk ideje...
Az élete teljesen megváltozott….
Sorsa hívja őt….
Eljött Útjuk ideje...
Az élete teljesen megváltozott….
Prológus
2
évvel ezelőtt:
A
tó közepén egy gyönyörű lány állt, hosszú rózsaszín hajába bele-bele kapott a
hideg téli szél. Körülötte mintha minden meghalt volna.
Az
idő megállt nem volt semmi és senki más csak ő. A lány becsukott szemeit
kinyitotta, elszánt bosszúra szomjazó tekintetét még az erős szél sem
kényszeríthette meghátrálásra. Higgadtnak tűnt, de valójában a düh és a
szomorúság csak úgy áradt belőle, mint általában ezen a napon.
Viszont
a lány nem tudta, hogy három férfi öt figyeli. Az egyik szemében ott csillogott
a Sharingan, a másik értetlenül nézte a lányt, a harmadik, pedig tanítványait
figyelte. Nem értették, mit keres itt, azonban a lány tekintete zavarta őket
igazán. A mindig mosolygós, kedves
tekintető lány most igazán szomorú és dühős volt. Szemében, pedig a bosszú, és a gyilkolási vágy tükröződött.
Először
nem értették, hogy a Hokage miért küldte őket fájdalmas arccal csapattársuk
után. Kérdéseikre sem felelt, egyfolytában csak azt motyogta „- Ideje, hogy
megtudják.”
Hirtelen
a szél felerősödött, az idő még viharosabbá változott. Éjfekete felhők
borították be a gyönyörű kék égboltot, eltakarva a holdragyogó sugarait. Minden
elsötétült...
„-
Mint azon a bizonyos napon.”- gondolták mind a négyen, ám mind más-más eseményre gondoltak.
A
szél ismét felerősödött, olyan érővel fújt, mintha mindent el akarna fújni a
föld színéről, azonban a lány meg sem rendült az erős széllökések hatására. A
fák között rejtőző társai azonban alig bírtak rejtekhelyükön maradni.
Hirtelen
egy villám csapott le a vízbe közvetlen a lány mellet, mintha a természet el
akarná félemlíteni céljától...
A
víztükrön tökéletesen látszódott a lány tükörképe és a villám szét áromló
energiája, mely az ő testén is áthaladt.
A
vihar egyre jobban felerősödött, a szél felkorbácsolta a vizet, hatalmas hullámokat
kavarva...
A
lány továbbra is mereven és határozottan állt a tó közepén, szemben a viharral,
a természettel és mindennel, de leginkább sorsával szemben mely magába szippantja,
és egyre elkerülhetetlenné válik...
Fájdalmas
és keserves sorsa összefonódott azon a bizonyos napon nyolc éve azzal a
bizonyos valakivel...
Jól
tudta, hogy hamarosan újra találkoznak, mivel sorsuk ismét összeköti őket.
